Krimi

 "A bűnügyi regény vagy krimi az epika (elbeszélő irodalom) népszerű tematikus műfaja, amely a bűntények felderítésével, elkövetésük bemutatásával, illetve lélektani indítóokaik vizsgálatával, valamint a bűnözők, nyomozók („detektívek”) és bűnügyi rendőrök világával foglalkozik." (Wikipédia)

Íme a krimi alműfajai... a

Hardboiled

Detektívregény

Thriller

Jogi krimi

Rendőrségi krimi

Politikai krimi

Humoros krimi

Ifjúsági krimi

Whodunit

Neked melyik a kedvenced? :)

Recept

Merülj el a műfajban

Talán elcsépelt, de mégis a legjobb tanács: Olvass!

Tanulmányozd kedvenc szerzőid kedvenc műveit! ?Miként alkalmazzák a nézőpontot, miért tetszenek a karakterek, melyek a jó cselekmény fordulatok? Mik a gyengeségeik, mely klisékkel élnek? Az erősségeikből és hibáikból tanulj.

Légy szakértő

...mert mindenki az. Te is a Gyilkos elméken és a Helyszínelőkön nőttél fel? Akkor kollégák vagyunk. A sorozatoknak hála sokszor úgy érezzük, mintha doktorit szereztünk volna pszichológiából és képzett törvényszéki szakértők lennénk. Bár sok hókusz-pókusz van a tévében, a nézők valamelyest mégis megismerik a rendőrség, a nyomozók munkáját, és olykor elég hiteles képet kapnak a bűncselekmények felgöngyölítésének menetéről.

Ha az ujjlenyomat, ha a DNS, ha a hullamerevség beálltának van fontos szerepe a sztoridban, akkor légy tisztában velük. Egy dologra azonban ügyelj. Bár kollégák vagyunk, bevallom a doktorim pszichológiából tényleg csak a sorozatok és dokumentumfilmeknek hála szereztem meg, és a törvényszéki diplomámat is egy online kurzusnak hála zsebeltem be. Az olvasók java nem szakértő, ezért kíméld meg őket túl sok technikai információtól, mert a túlzott hitelesség könnyen fárasztóvá és bonyolulttá válhat.

In medias res

Túl kínai? ...Latin? Rég volt már a suli... akkor vágjunk a történet közepébe!

Az egyik leggyakoribb tanács, amit olvasok krimik kapcsán, hogy érdemes a bűncselekménnyel kezdeni. Hogy miért? Mert elvileg az emberek azért vesznek krimit a kezükbe, hogy krimiről, bűnügyekről olvassanak. A bűncselekmény indít el mindent, abból születik maga a mű, azt vizsgáljuk (indíték, ki, hogyan), akörül forognak a karakterek, a megoldása izgatja az olvasót. A következtetések kibontakozásának menete és az üldözés izgalma vezéreli őket.

Az első fejezetet kezdheted egyből a bűncselekménnyel, vagy egy bűntény helyszínének a vizsgálatával, a lényeg, hogy az olvasó megkapja azt, amiért levette a könyved a (virtuális) polcról. Természetes nem kell, hogy a bűncselekmény kronologikusan kezdődjön a történettel. A bűntény történhet az első fejezetben, karácsony estéjén, majd a második fejezetben nyugodtan visszaugorhat a sztori két héttel korábbra.

Gyilkos elme

A legtöbbször a sztori a nyomozó útját követi, logikus, hisz ő a főhős. Bökkenő: A bűnöző másodhegedűs... se. Hozz létre bonyolult, összetett rossz fiút. A mert azért gyilkol, hogy csak és kész ez őrült nagyon gyenge és kiábrándító ok. Bosszú, trauma, küldetéstudat legyen motivációja a tettesnek. Legyen múltja, legyen valós személy, hanem is annyira kidolgozott, mint a főszereplő, de legyen meg a maga koherens karaktere. Ne feledd: "Az antihős nem tekinti magát antihősnek. Az antagonista szemszögéből nézve ő a saját történetének főszereplője."

Volt múltjuk, reményeik, álmaik, ne felejtsd el őket!

Az áldozatok nem csak ágyútöltelékek. Gyakran hajlamosak vagyunk arra, hogy megfeledkezzünk róluk, hiszen a bűntény izgatja a fantáziánkat, minél sokkolóbb, annál izgalmasabb, és, ha ez a sokk nincs meg, szinte csalódottak vagyunk. Ez néha a való életben is előfordul. Nincs sokk, nincs hírérték, az áldozat csak egy a sok közül.

Az áldozatok nem a sokk eszközei, hanem a történet részesei, szereplői, akkor is, ha már csak holtukban "találkozunk" velük. A sztori nem lesz unalmas, hanem valódi, ha foglalkozol velük, emeli az érzelmi hatást, ha megtudunk róluk valami személyeset, még inkább vágyunk a bűnöző kézre kerítésére, ha látjuk, hogy tettének hatása van (Pl.: a hátrahagyottak szenvedésének, gyászának bemutatása.) És, ha már szakértők vagyunk: a viktimológia fontos alapja a nyomozásnak.

Senki sem tökéletes

Tisztázzunk valamit, a szőke herceg fehér lovon nem létezik. A hősök nem, nem tudnak mindent, mindenkinek van hibája, gyengesége. A főszereplő legyen komplex, ellentmondásos, legyen valódi. Óvakodj Mary-Sue-tól!

Játssz velük

Tippelje a közönségét. Csábító a cselekményfordulatok túlzása - sok detektív-író addig hajlít egy elbeszélést, amíg az nem hihető, majd be kell telepítenie egy deus ex machinát, vagy elakadnia egy antiklimaxnál. Ehelyett építsen be természetes sziklacsatokat, amelyek megnehezítik a könyv letételét. Dobjon vörös heringet, hogy félrevezesse közönségének gyanúját. Ha a bűncselekmény magyarázata vagy a bűnös személyazonossága nem egyértelmű, végezzen elvetést - játsszon alibikkal, bizonyítékokkal és motívumokkal.

GPS-t mindenkire!

Ki, hol, mikor, mit csinált? Kövess nyomon mindenkit, és készíts jegyzeteket a személyekről, eseményekről, helyszínekről, hogy a történet ne szenvedjen folytonossági hibákat.

Végezetül: Kutatás közben érdekességekebe botlottam a krimit illetően, íme (számomra) a top 3:

1. Edgar Allan Poe-t tartják a detektívregények "feltalálójának". "A gyilkosságok a rue morgóban" című könyvében (1841) megjelent C. Auguste Dupint tekintik az első irodalmi nyomozónak.

2. Nem hiába Agatha Christie (1890–1976) a krimi királynője, ugyanis ő a világ legkeresettebb szépirodalmi írója a Guinness-rekordok könyve szerint. William Shakespeare művei és a Biblia után Agatha Christie könyveit adták ki a legnagyobb példányszámban az egész világon (2 milliárdnál is többet).

3. Sir Arthur Conan Doyle részben a skót sebészről és egyetemi oktatóról, Joseph Bellről mintázta Sherlock Holmes-ot, aki egyik jeles úttörője volt a törvényszéki tudománynak.